Tavasz illatban úszott az erdő, ahol Zebri lakott. Már rügyeztek a fák, nyíltak a virágok, és bizony eljött az erdei állatok egyik kedvenc ünnepe a Húsvét.

Zebri anyukája korán ébresztette a kicsi barit, hogy öltözzön gyorsan, és szaladjon a nagy rétre. Minden Húsvét vasárnap kora reggel ott találkoztak az állat csemeték, hogy együtt keressék meg, a húsvéti tojásokat. A bokrok aljában, a fák tövénél és a magas, tavaszi harmatos fűben rengeteg csokitojást rejtett el a húsvéti nyuszi. Zebri egy szalma kosarat hozott magával, amit anyukája készített neki, hogy abba szedje majd a csokikat.

• Készen vagy a nagy kincskeresésre? –kérdezte a kalóznak öltözött Sün Sára Zebrit

Sün Sára egy kis kocsit húzott maga után, hogy abba szedje majd a tojásokat.

• Természetesen! -válaszolta a kis gyapjas, alig várva, hogy indulhassanak.

Még Bubira, a békára vártak, akinek bizony elég nehéz volt a rétig elugrálnia, a tojásokat összegyűjtenie pedig még nagyobb feladat lett volna, de végül megegyezett Zebrivel, hogy együtt gyűjtik a tojásokat, és a végén osztoznak.

Indulhattok, kiabálta medve néni, akinek a kis bocsa szintén eljött, egy hátizsákkal a hátán.

El is indult a csapat megkeresni a finomságokat. Malvin, a medvebocs azonnal a málnabokrokhoz szaladt, de a finom érett málnák annyira elvonták a figyelmét, hogy azokat kezdte majszolni a csokik keresése helyett.

Sün Sára a fák tövéhez szaladt, és talált is pár piros tojást, tovább is indult a következő fához, hogy minél többet összeszedjen.

Zebri, és Bubi a zöldellő fűben keresték a tojásokat. Zebri hátán csücsült a béka, és a magasból nézte, hogy lát-e valahol csokitojást. Sikerült nekik is összeszedni sok-sok csokit.

Szerencsére elfogyott a bokorról a friss málna, Malvin, pedig nem szereti az éretlen málnát, így nekiiramodott, és hamarosan az ő hátizsákjába is került a finom édességből.

Amikor már úgy látták, hogy mindent megtaláltak, akkor összegyűltek a szüleiknél, és szépen egymás mellett haladva átfésülték a rétet, nehogy ottmaradjon akárcsak egy is a nyalánkságokból.

Amikor a rét másik oldalához értek, Zebri egy harsogó kék színű levelet talált a fűben!

„Kedves erdei csemeték!

Örülök, hogy megtaláltátok a levelem! Van egy feladatom a számotokra, ha sikerül megoldanotok, akkor egy hatalmas ajándékot is kaptok tőlem!

Menjetek a legmagasabb tölgyfához. Van benne egy nagy üreg. Ha összefogtok, megtaláljátok az elrejtett kincset!

Legyetek jók következő Húsvétig!

                                                                              Húsvéti Nyuszi”

• Vajon melyik fára gondolt a nyuszi? – kérdezte gondolkodva Bubi
• Szerintem arra, amelyik a piknikező padunknál van- vélekedett Malvin
• De az is lehet, hogy az ovink melletti fára gondolt, az is tölgy –gondolkodott tovább Zebri.
• Kezdjük a padnál, az közelebb van! –ajánlotta Sün Sára.

                                                      (forrás: http://evfaja.okotars.hu/fa/2012/mese-az-alsobogati-odvas-farol)

Úgy is tettek. Az üreget hamar megtalálták, de  igencsak meglepődtek amikor észrevették, hogy a fa törzsében az üreg nemcsak mély, hanem magas is. Ahogy felfelé néztek, a magasban láttak valami csillogót. Persze odáig egyikük sem ért fel. Tanakodni kezdtek.

• Az állt a levélben, hogy össze kell fognunk! – mondta Sün Sára
• Szerintem csak egy megoldás van! –kezdett a magyarázatba Malvin a kicsit lustácska medve - Kérjünk meg egy madarat, hogy hozza le onnan, akármi is az.
• No, no! Azt már nem! – tiltakozott hevesen Zebri. – Van más megoldás is! Felállok két lábra, a másik két lábam a fa törzsének döntöm, a nyakamba áll Malvin, az ő fejére Sün Sára, és onnan Bubi talán le tudja hozni a ragyogó dolgot.

Már el is kezdődött a fáramászás, belülről. Zebri ügyesen két mellső patáját a fának támasztotta, így biztonságosan tudott állni. Malvin két pislogásnyi idő alatt már a nyakában is volt. Sün Sára apró lábaival pillanatok alatt Malvin feje tetején csücsült. Ekkor jött Bubi a béka, aki szépen lassan felugrált rajtuk, de így még nem érték el a fénylő csomagot, mert az már tisztán látszott, hogy az egy nagy csomag.

•  Ugorj egyet Bubi, kapd el a ragyogó csomagot, és mi elkapunk lent. – ajánlotta Malvin

Mindannyian nagyon kíváncsiak voltak, mi lehet ott fent, de megértették azt is, hogy Bubi fél. Végül a kis brekegő összeszedte minden bátorságát, és felugrott. Olyan nagyot sikerült ugrania, hogy a csomag tetején landolt, ami ki volt kötve egy odúhoz. Kinézett az odún, és látta kint Medve mamát, meg Zebri anyukáját. Visszament a csomaghoz, és szólt a többieknek.

• A húsvéti nyúl kikötötte a csomagot egy odúhoz. Eloldozom, és le fog esni, de ti kapjátok el! –kiabálta a béka, én majd később megyek.
• Rendben –válaszolták kórusban a többiek.

Bubi, a bátor béka kioldozta a zsineget, Malvin és Zebri meg ügyesen elkapták a csomagot.

Ekkor a breki kimászott az odún, és azt kérdezte:

• Medve mama, Zebri mama, elkaptok?
• Naná, bátor kis hős, ugorj! – válaszolta Malvin anyukája.

A kis brekkencs leugrott, medve mama a szoknyájával elkapta! Ujjongva örült a kis kölyök csapat.

Ezután kibontották a hatalmas csomagot, ami nem más volt, mint egy óriási csokitojás, és volt benne egy csodaszép labda. A csokit igazságosan elosztották, a labdát, pedig azonnal kipróbálták, gurították, dobálták.

A nap már magasan járt az égen, mire mindegyik lurkó nagyon elfáradt. Mindenki hazaindult, Zebri is az anyukájával. Otthon megette a finom ebédjét, és már szaladt is aludni, hogy délután az új labdával játszhasson a barátaival.