Egy szép napon Zebri, a zebracsíkos bárány elindult kis barátjához Sün Sárához.

-Szia Sára, merre mész ma?

-Szia Zebri, úgy gondoltam, ma elmegyek az erdőbe gombát szedni.

-Veled tarthatok?- kérdezte a kis bari.

-Persze, gyere, induljunk. Voltál már gombászni?

-Még nem. Ez nehéz dolog? –kérdezte a megszeppent bundás.

-Dehogyis- nevetett Sára.

Mentek, mentek, mendegéltek, míg nem az erdő mélyére értek. Egy nagy bükkfa alatt találtak sok-sok fehér-barna gombácskát.

-Nézd, Zebri! Itt vannak a csiperkegombák. Szedjünk belőle a táskádba.

-Sára, Sááááára –kiáltott nagyot Zebri, a süni ijedtében összegömbölyödött. – Hol vagy Sára?

Folytatta a kiabálást a kis bárány, kereste a barátját, és ahogy ugrabugrált, egyszercsak valami nagyon megszúrta.

-Aúú! –felkiáltott Zebri, és miközben nyalogatta sajgó tappancsát, észrevette, hogy ami megszúrta, az nem más, mint a gombóccá bújt sündisznócska.

Amint észrevette a kis tüskés, hogy nincs baj, előbújt, és azt mondta:

-Ne haragudj kérlek, de nagyon megijedtem, amikor felkiáltottál. Összegömbölyödtem, és közben véletlenül megszúrtalak. Légy szíves máskor ne kiabálj!

-Elnézést, legközelebb jobban figyelek! Nézd csak, találtam egy csodaszép gombát. Piros, és fehér pöttyei vannak!

-Óó Zebri, az a légyölő galóca. Nem szabad megenni. Azt le se szedjük. De nézd, csak, van itt ez a kagyló formájú gomba, ez a laskagomba. Gyere, szedjünk ebből is, és utána indulunk Gombász Gézához.

A bárányka szót fogadott, gyorsan összeszedte kosarába a gombákat, és Sárával elindultak a titokzatos Gombász Gézához, de természetesen nem tudta megállni, hogy kérdezősködjön.

-Sára, ki az a Gombász Géza?

-Nos, ő az öreg erdész gomba kereső kutyája. Egy örökmozgó, érdeklődő négylábú, aki megmondja nekünk, melyik gombát szabad megenni, és melyik mérgező. Meg is érkeztünk- mutatott az öreg erdész házára a tüskönc.

-Szia Géza! Hoztunk neked Zebri barátommal egy adag gombát, megnéznéd kérlek, hogy melyiket ehetjük meg? –kérdezte az eléjük szaladó kutyust a süni.

-Sziasztok! Örülök Zebri, hogy megismerhettelek, már sokat hallottam rólad! –köszöntötte őket a vakkancs, miközben már válogatta a gombákat.

-Nagyon ügyesek vagytok, csak ehető gombát szedtetek! –dícsérte meg a párost.

-Köszönjük a segítséged, ezt a gyönyörű laska kupacot neked szeretnénk adni hálánk jeléül- válaszolta Zebri.

Elköszöntek szépen az öreg erdész kutyájától, és elindultak haza. Zebri hazakísérte Sárát, a házuk előtt odaadta neki a táskát, amibe a süni család gombáját szedték, majd hazaindult.

-Anya, anya! Hoztam egy csomó gombát, és Gombász Géza is átnézte őket. –lelkendezett a zebracsíkos bárány az anyukájának.

Amíg anyukája elkészítette az ebédet, addig Zebri elejétől a végéig elmesélte neki a kalandját.