Hopszi és a segítő pók

Hopszi a kis vándor nyuszi már megreggelizett, és útra készen állt, amikor még Anti az óriás nyúl az igazak álmát aludta. A nap is lustálkodott még, és felhő paplanba burkolózott, ezért Hopszi úgy gondolta, semmi baj nem lehet, ha elmegy sétálni a dzsungelbe.

Az erdő mélyére érve a fák tetején mindenféle különleges madarat látott. Volt ott, a szivárvány minden színében tündöklő papagáj, voltak kolibrik, és egy nagyon-nagyon hangos madár, amit nem ismert. Hopszi a madarakat bámulta, amikor is puff, belepottyant egy mély gödörbe.  Az árok olyan mély volt, hogy hiába próbálkozott, sehogy se tudott kikászálódni onnan.

• Segítség! Segítség! – kiabált a kis nyuszi, aki minél hamarabb szabadulni akart szorult helyzetéből
• Jövök már, jövök már. –szólt egy mély hang.

Hopszi elnémult, amikor meglátta megmentőjét. Egy óriási aranypók állt meg a mélyedés szélénél.

-Szia! Sipi vagyok! Egy kis türelmedet kérem, amíg kihozlak onnan!

- Kö-szö-nöm! –dadogta Hopszi zavarában. Egyszerűen nem tudta levenni a szemét a gyönyörű pókról.

Eközben Sipi elkezdte szőni a hálóját, és kedves szavaival nyugtatgatta Hopszit.

-Ne aggódj Hopszi! Már készül a nyuszimentőm. Először egy kanál formájú hálót szövök aztán, mint egy lifttel felhúzlak.

- Akkor ez úgy fog kinézni, mint egy merőkanál, és kimerítesz, mint a tésztát szoktuk ebédnél a levesből? –kérdezte nevetve a bajba jutott kis nyuszi.

- Igen, így is mondhatjuk. –kacagott a pók is. – Felkészültél a liftezésre?

- Persze, kezdhetjük! – suttogta a megszeppent Hopszi, de a bátorsága egy kicsit megfogyatkozott.

Az aranyszínű pók leengedte a mélybe a hálóját. A háló végét egy erős faághoz szőtte, pont olyan lett, mint egy kanál nyele.  A kis nyuszi rámászott az erős mentőhálóra, kapaszkodott, a pók, lassan elkezdte felhúzni a faágnál. Szépen lassan, felért az új lifttel Hopszi. Ahogy szilárd talajt ért a lába, szaladt nyuszipuszit adni a hősének!

- Köszönöm, köszönöm, ez csodálatos volt! – hálálkodott a kis nyuszi.

- Igazán nincs mit! Ideje indulnom a kicsinyeimhez! –válaszolta Sipi.

A két állat jó barátként köszönt el egymástól, és Hopszi is szaladt haza az unokatestvéréhez, hogy elmesélje a csodás találkozást Sipivel!