Hopszi, a kerekerdő hatalmas tölgyfájában, egy nyuszi házikóban élt a szüleivel. Egy szikrázóan napsütéses napon a kis nyuszi elindult játszani a rétre a barátaival. Ugrabugrálás közben egy málnabokorból nyöszörgő hangot hallott.

- Hoopszi! Segíts! –mondta sirdogálva a titokzatos hang.

- Jövök már! Megkereslek –válaszolta aggódó hangon a kis nyuszi.

Ahogy bekúszott az érett málnákkal teli ágak alá, egy szivárvány színű lepkére hasonlító, valakit látott egy csalán szárába gabalyodva.

- Segítek neked, csak várj egy pillanatot –kérte a kis tapsi, és azzal elhúzta a csalán szárát, és kicsi mancsával kiszabadította a tündért.

- Hálásan köszönöm Hopszi, hogy megmentettél. Szivárvány tündér vagyok.

- Örülök, hogy megismertelek, de meséld el kérlek, hogy mi történt veled! –kérlelte a nyuszi

- Tündérországból jöttem, és ahogy a málnabokornak egy kis tündérport akartam szórni, sajnos elvétettem a pörgést, és magamra tekertem az indát. –mondta a tündér.

-  Sajnálom, hogy belegabalyodtál, de szerencsére, semmi bajod nem esett. –örvendezett Hopszi

- Jó tét helyébe, jót várj, kisegítettél engem szorult helyzetemből, ezért jutalmat kapsz tőlem. Add kérlek ide a pici mancsod! – kérte Szivárvány.

A kis tapsi meglepődve nyújtotta előre a mancsát. A tündér, varázspálcájával suhintott egyet erre, egyet arra, motyogott valami varázsigét, amit senki se értett, majd egy szempillantás alatt zöldre változott Hopszi jobb első mancsa.

- Ahogy látod, zöld a mancsod, ez azt mutatja, segítőkész nyuszi vagy. Ha bármikor segítségre van szükséged, csak dobbants hármat a zöld tappancsoddal, és én bármerre járok is meghallom, és azonnal repülök hozzád. – ígérte Szivárvány tündér.

- Köszönöm szépen. –válaszolta a megilletődött nyuszika.

Így történt, hogy a rózsaszín tappancs zöldre változott.

A kis tapsifüles és a tündér elköszöntek egymástól, Hopszi szaladt tovább a barátaihoz, a tündér repült tovább az útján.