Egy gyönyörű, tavaszi napon az állatok kupaktanácsot tartottak az erdőszéli tisztáson.

Zebri, a zebracsíkos bárányka is ott volt a barátaival. Nagy napra készült az állatsereglet, a legviccesebb napra az évben, a farsangi mulatságra. Kicsik, és nagyok egyaránt szerették ezt az ünnepet, mindig vicces maskarákba bújtak, versenyeket rendeztek, és rengeteget nevettek

Nem történt másképp ez most sem.  Mindenki sürgött-forgott otthon, készültek a jelmezek és a finomságok a nagy napra. Zebri úgy döntött, hogy olyan süninek öltözik, mint a kis barátja Sün Sára. A jelmeze egy barna ruhácska volt, amire fenyőágakból készült tüskéket ragasztottak apukájával, az álarcot papírból készítették el. Zebri anyukája finom csokis-mézes kekszet sütött a mulatságra, amit a kis bárányka segített megformázni. Ilyenkor a felnőttek is beöltöztek, Zebri anyukája és apukája medvének öltözött.

Eljött a farsang napja. Felvették a maskaráikat, és sütikkel, szörpökkel megrakodva elindultak a tisztásra. Az erdei állatok között az volt a szokás, hogy egy másik állatnak álcázták magukat a farsangon.

Medve mama és Malvin, a kis medvebocs nyuszinak öltözött be. Azon versenyeztek, melyikük tudja jobban hegyezni a fülét, pont, mint Hopszi. A kis világjáró nyuszi is ott volt, ő Borhinak, az elefántnak öltözött be, hosszú ormányt egy szürke sálból készített magának, és nagyon igyekezett nem orra bukni ahogy a hosszú elefántormányt tolta maga előtt.

Képzeljétek el, volt ott egy csacsi is, aki farkasnak öltözött. A mindentudó bagoly mókus jelmezt öltött, Mókus Milán, pedig egy zöld overállt vett fel, és krokodilnak álcázta magát.

Amikor mindenki megérkezett, megkezdődtek a versenyek. Első versenyszám a hangutánzás, annak az állatnak a hangját kellett utánozni, akinek beöltöztek. Hopszi nyuszi szülei nagyon viccesek voltak, ahogy a halakat utánozták, ugyanis ők pikkelyesnek öltöztek be. Mindenki nagyon nevetett, amikor Hopszi megpróbálta utánozni az elefántok hangját, a legügyesebb mégis a  csacsi volt, aki a farkas hangon vonyított.

Ezt követte a tuskófoglaló játék. Körben voltak a tuskók, a békák énekeltek, amikor az ének abbamaradt, minden játékosnak egy rönkre kellett ülnie, akinek nem jutott ülőhely, az kiesett. Hatalmasakat kacagtak, ahogy egymás elől próbálták a helyeket elfoglalni. Ebben a játékban a legügyesebb Malvin a kis medvebocs volt.

A süti evés az utolsó volt a versenyek között. Csak a szájukat használhatták a csimoták, ahogy a kekszet ették, amit Zebri anyukája sütött.  A végére mindegyikük arcocskája csupa maszat lett, a legügyesebb sütievő Zebri lett.

Mire az utolsó morzsa is elfogyott, beesteledett és bizony a kicsinyek elfáradtak, a nagyobbak a szüleikkel segítettek elpakolni, majd a sereglet hazaindult.

A fák között a Hold és a csillagok fénye világította meg az utat, de hogy a kisebb állatkák is hazataláljanak szentjánosbogarak is repkedtek.

Fáradtan, kimerülten, de jókedvűen feküdt le minden erdei állatka aludni. Aludjatok jól ti is!