Esős napra ébredt Hopszi, a vándor nyuszi, aki éppen Antinál, az afrikai unokatestvérénél nyaralt.

• Jó reggelt Hopszi! – köszöntötte unokatestvérét a mindig vidám óriás nyúl.
• Neked is jó reggelt Anti! Milyen szomorú, esős napra ébredtünk! – mondta szomorkodva a kis tappancsos.
• Ne szomorkodj Hopszi, ma elmegyünk, és a Zsiráf családdal töltünk egy napot. Mire megreggelizel kisüt a nap is!

A két nyuszi éppen befejezte az evést, amikor kopogtatást hallottak.

• Szia Foltos! Ő itt az unokatestvérem Hopszi. Köszönjük, hogy eljöttél értünk. –csicsergett folyamatosan Anti.
• Sziasztok! Indulhatunk?

A hatalmas zsiráf választ sem várva lefeküdt, fejét a földre támasztotta, a két nyuszi így könnyen fel tudott mászni a fejére, ő pedig nemes egyszerűséggel a hátára helyezte két kicsiny barátját.

• Erősen kapaszkodjatok, hogy mielőbb odaérhessünk a családomhoz! –kérte őket Foltos.

Anti és Hopszi úgy szorították a zsiráf nyakát, ahogy csak tudták, de kellett is kapaszkodniuk, mert ha hajuk lenne a nyusziknak, most bizony lobogott volna a gyorsaságtól. Pár perc alatt megérkeztek Foltos családjához. A zsiráf, a szüleinek bemutatta két barátját, majd a kis zsiráf gidát mutatta meg Hopsziéknak.

A kis zsiráf még csak pár hetes, mozdulatai még suták. Botladozik fától-fáig, a tavacskába meg egyenesen belebotlott, szinte belebukfencezett.

A közelben ugrabugrált  Sziszi a zsémbes emu, aki már megint csupa víz lett. Természetesen most sem állhatta meg pufogás nélkül.

• Tudod Hopszi, Sziszi nem tud repülni, cserébe nagyon gyorsan tud szaladni. De ebben a forróságban jól esik neki is megmártózni a tó hűs vizében, de ezt természetesen titkolni próbálja. – mesélte Anti

Nagyot kacagott ezen a kis vándor nyuszi, aki fél szemmel Sziszit nézte mindig. Tetszett neki a gyönyörű, de zsémbes madárka viselkedése.

• Anya, éhes vagyok! – Foltos kistestvére szólt.
• Gyere, mássz fel a hátamon, és csemegézz a fa lombjából. – mondta az édesanyjuk.

A kis zsiráf felkúszott az zsiráf mama nyakába, és amikor már majdnem elérte a lombot, akkor megcsúszott, és mint a csúszdán lesiklott az anyukája hátán és persze a földre pottyant.

Mindenki nagyon nevetett ezen. A kis zsiráf gida kitartó volt, nem adta fel, és újra felmászott az anyukája nyakába, de megint elvétette, és megismétlődött a csusszanás. Ekkor odasétált Foltos, felsegítette a kistesóját, és megvárta amíg leharap egy falatot magának. A kis zsiráf, ekkor már szépen lemászott az anyukájáról, és a fa árnyékában csemegézett.

• Anti, mi is fürödjünk egyet! – kérte unokatestvérét Hopszi.
• Gyere, csobbanjunk, de aztán ideje ebédelni! – válaszolta Anti.

A két nyuszi bemászott a tóba, lubickoltak, miközben Foltos nekik is gondoskodott ebédről.

• Gyertek kis barátaim, ebédidő van! - hívta őket az asztalhoz.

Hopszi kelletlenül kimászott a vízből, lerázta magáról a felesleges cseppeket, és elindult a megterített asztalkához. A zsiráf család vidáman beszélgetett evés közben, majd az ebéd végén mindenki keresett magának egy árnyékos helyet, és lepihentek.

Hopszi is megköszönte az ebédet, a legközelebbi árnyékos bokor aljához ment, bebújt a paplan alá és mély álomba zuhant.

Aludjatok Ti is olyan mélyen, mint a kicsi tappancsos.

Sziasztok! 

Hopszi sportos életet él, a sok ugrálás mellett jógázni is szokott. Sok-sok kalandja során megtanult már számos jóga gyakorlatot. 

A kedvenc gyakorlata, természetesen a nyúl ászana, ami a pihenésben segít neki a legtöbbet. 

Térdelőhelyzetbe kell ülni, majd a fejünket a térdre hajtani. Ekkor megfogni a sarkat és a sarkunkról felemelkedni.

A pontos és helyes kivitelezéshez egy videót hoztam. 

Ennek a gyakorlatnak az előnye, hogy segíti a melatonin termelődést, vagyis az elalváshoz hozzájárul. A hát és nyak feszültségét oldja, a gerincről leveszi a terhelést. Javítja az emésztést. Serkentőleg hat az immunrendszerre. 

Hopszi elalvás előtt sosem hagyja ki. Ti kipróbáljátok?

(kép forrása:http://yogapanel.blogspot.com/2015/06/the-shashangasana-rabbit-pose.html)

Hopszi, a zöld tappancsos nyuszi épp Antinál az unokatestvérénél nyaralt, amikor egy napsütötte napon, kétségbeesett sírásra ébredt.

• Fáj, fáj! – sírdogált valaki, nem is olyan messze.

Hopszi kipattant az ágyból, és elindult a hang irányába. Egyre hangosabban hallotta a síró hangot, tudta, közeledik a nagyon szomorú ismeretlenhez.

-Nagyon fáj, brühühű. –hallotta a sírdogálást tovább.

Ahogy körülnézett, látta, hogy az erdő mellett van egy folyó, oda ugrált, és megtalálta a síró hang tulajdonosát, egy krokodilt.

- Szia, Hopszi vagyok! Ha megígéred, hogy nem eszel meg, akkor segítek neked, amiben csak tudok.

- De jó, hogy jöttél! Repinek hívnak. –hagyta abba a sirdogálást a krokodil.  – Nagyon fáj a fogam! Segítségre van szükségem!

A kis nyuszi látta, hogy a krokodil arca egy helyen hatalmasra duzzadt.

• Hogyan tudnék segíteni? – kérdezte a zöld tappancsos nyuszi aggódva.
• Hívd ide kérlek Lilét, a fogdoktort. Ezt a sípot –egy csodás, faragott sípot nyújtott át a krokodil- azonnal meghallja, és tüstént segítségemre siet.

Hopszi hitte is, meg nem is, de belefújt a sípba, hiszen látta, hogy Repi, a duzzanat miatt képtelen lenne erre. A síp halk, csicsergő hangon szólt, s ekkor a kis nyulacska ámulatára, egy apró, törékeny madárka érkezett.

• Ki hívott, mi a baj? – kérdezte Lile a fogorvos madárka.
• Repinek fáj a foga –szólt megszeppenve Hopszi.

Lile odarepült a beteghez, s megkérdezte:

• Mi történt a fogaddal Repi?
• Éppen egy faágat akartam kettéharapni, mert eltorlaszolta a víz útját, amikor éles fájdalmat éreztem a fogamban, ami azóta sem múlik. –válaszolta
• Megvizsgállak –szólt gyengéden Lile- de nagyra nyisd a szád!

A krokodil szót fogadott, hatalmasra tátotta a száját, és türelmesen várta, míg a picinyke madár megvizsgálja.

• Semmi komoly baj nem történt- mondta vidáman a kis doktor- kicsit megkopogtattam a fogad, beleakadt egy nagyobb szálka, de már ki is húztam.

Repi megköszönte Hopszinak és Lilének is a segítséget, aki  elrepült a messzeségbe.

• Hopszi, ha van egy kis időd, hálám jeléül, bármikor körbevezetlek a folyónál és a parton is.
• Köszönöm, de most vissza kell sietnem Antihoz, az unokatestvéremhez. Holnap eljövök, és megmutathatod a folyópart szépségeit.

Repi és Hopszi vidáman elköszöntek egymástól, és a kis nyuszi boldogan ugrándozott vissza unokatestvére házához.

A képek forrásai: 

Hopszi: Hoffmann Bernadett illusztrációja

Készítette: I, Luc Viatour, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=6585946

http://www.litera.hu/hirek/a-krokodilmadar

https://www.rockjumperbirding.com/press-room/image-of-the-month/august-2017-egyptian-plover

Ma egy új mesét fogok hozni. Hopszi mellett ez a gyönyörű madár is szerepelni fog benne.

•  Hopszi, Hopszi, Hopszi! Ébredj! – keltegette izgatottan unokatestvérét Anti, az óriás nyúl.
• Mi történt Anti? –kérdezte Hopszi – Baj van?
• Hacsak az nem baj, hogy még mindig pizsamában piszmogsz, akkor nincs baj. Kérlek, gyorsan öltözz fel, indulnunk kell!

Dübörgő hangokat hallott Hopszi, amiből rögtön tudta, hogy Borhi, az elefánt jön értük, és elviszi őket egy kalandra.  A kis nyuszi gyorsan kiszaladt a ház elé, és örömmel köszöntötte a fáncsit.

-Szia Borhi! De jó, hogy jöttél! Ma merre kalandozunk?

-Jó reggelt Hopszi! Ma elviszlek az erdő másik oldalára, oda ahol csimpánz barátaim élnek. –válaszolta jókedvűen az elefánt.

Anti is odaért hozzájuk, Borhi az ormányával előbb az óriás nyuszit Antit, majd a zöld tappancsost is feltette a hátára és elindultak. Hamarosan, kacagó majom hangokat hallottak, mielőtt Hopszi felocsúdhatott volna, máris egy csimpánz kölyök ugrott le a fáról, egyenesen Borhi hátára. Nagy volt a kacagás, ahogy a kis majom kézen állva érkezett a mozgó elefánt hátára.

A kis vándor nyuszi egyik ámulatból esett a másikba, mert a majmok gyorsak voltak, mint a villám, és amerre csak ellátott, mindenütt fáról lógó vagy ugráló, szaladgáló, cigánykerekező majmócákat látott.

• Hopszi- szólt egy kedves hang- jössz velem ugrálni?

A kedves hang nem másé volt, mint egy hófehér csimpánz anyukáé.

• Szívesen ugrálnék –válaszolta lelkesen- de egy kicsit félek, hogy leesek.
• Gyere Hopszi, egy indával óvatosan magamhoz erősítelek, Te kapaszkodsz, én átölellek, így biztonságban leszel!

A hófehér majom nem sokat teketóriázott, már elő is vette a fonott vesszőt, és elkezdte magára kötni az indát, majd magához ölelte a kis nyuszit az indával együtt. Ekkor indult az igazi kaland Hopszinak, egyik pillanatban még a földön állt, a másik pillanatban már a legközelebbi fa ágaira huppant.

• Hogy tetszett? – kérdezte az első ugrás után Hopszitól a majom
• Szuper volt, ugrunk még egyet? – kérdezte reménykedő hangon a kis nyúl.

A válaszra már nem volt idő, mert a csimpánz elrugaszkodott, és a szomszédos fa legmagasabb ágán termett egy lián segítségével.

• Hű! - csodálkozott el Hopszi. – Innen még a hatalmas elefánt barátom is csak egy pontnak tűnik.
• Nézd , ott a távolban látod azokat a mozgó aranysárga foltokat?
• –válaszolta kíváncsian a kis nyuszi.
• Ők ott, az oroszlánok. Sokan az állatok királyának tartják őket. Igaz, ami igaz, nagyon bátrak és ők a legerősebb állatok itt a szavannán. Nem is nagyon merészkedünk a közelükbe, azt pedig már a legkisebb majmócáink is tudják, hogy ha az oroszlán család a közelben szunyókál, tilos zajongani és felébreszteni őket. Ha mégis felébrednek a csintalankodó gyerekeinkre, akkor bizony a szélnél is sebesebben kell felmásznunk a fára, hogy elbújjunk a mérges nagymacska elől.

• Köszönöm szépen, hogy mindezt megmutattad nekem! - mondta Hopszi a különleges majmócának, és egy nagy, cuppanós nyuszi puszit nyomott az arcára.  A hófehér csimpánz anya, óvatosan leugrált a kis nyuszkóval a földre, és visszaültette Borhi hátára.

A két nyúl és Borhi, elindultak haza, Anti házához. Már magasról tűzött le a nap, amit nemcsak a forró levegő belélegzésével éreztek, de korgó gyomruk is jelezte, ebédidő van.  Borhinak egy kis mogyoróval köszönte meg Hopszi a mai kalandot, utána pedig Antival ültek le falatozni. Miután a pocakjuk megtelt a finom falatokkal, lepihentek egy kicsit, hogy a délutáni sétához új erőt gyűjtsenek.  

Történt egyszer, a világjáró nyuszival Hopszival, hogy levelet hozott neki a postás. A levélben ez állt: „Kedves Hopszi! Rég nem találkoztunk, gyere el  látogatóba. Szerető unokatestvéred: Anti”

Hopszi bepakolta a bőröndjét, és elindult a vadonba Antihoz, az óriás nyúlhoz.  Ahogy megérkezett, egy elefánt közeledett felé.  A hatalmas állat lépteit már messziről érezte a kis nyuszi, mert a föld is beleremegett ahogy közeledett. Hirtelen, a dübörgő lépések abbamaradtak, és besötétedett. Hopszi felnézett az égre, a napocskát kereste, de helyette az elé tornyosuló elefántot látta, s ekkor, egy  vidám hangot hallott:

• Szia Hopszi! De jó, hogy megérkeztél! Nézd, itt ülök a fáncsi hátán! – köszöntötte Anti vidáman az unokatestvérét. –Hopszi, ő itt a jó barátom Borhi az elefánt, ő fog minket körbevezetni a dzsungelen.

 Az elefánt lehajolt a földre, és ormányával felültette a hátára Hopszit.  Éppencsak elindultak a kalandos úton, amikor egy csorda szaladt el mellettük.

• Nézd, Hopszi, ők a zebrák. A lovak az unokatestvéreik, csak itt, a szavannán csíkos ruhát hordanak.

A kis világjáró nyuszi csak ámult és bámult, mert zebrát eddig csak a városban, az úttesten látott, a csíkok hasonlítottak, de a városiak unalmasak, és nem tudnak szaladni. 

A kis zebrák eközben versenyt futottak, a szüleik kényelmesen sétáltak utánuk, így a kis nyuszi alaposan megnézhette őket.

A nap forrón tűzött a vadonban, amikor az elefánt, egy tónál megállt inni. A zebra család is megszomjazhatott, mert a kis zebrák éppen fürödtek a vízben, miközben a szüleik az árnyékban türelmesen várták őket. Hopszinak szokatlan volt ez a sivatagi meleg. Épp azon morfondírozott, hogy neki sem ártana megmártóznia, amikor Borhi, felszippantott egy nagy adag vizet, és lelocsolta magát vele.

• Erről nem volt szó! - nevetett fel a két nyuszi egyszerre. Velük nevettek az ott lévő állatok is, de a közelben álló, mindig háborgó Sziszi, az emu, nem állta meg szó nélkül:
• Jajj, a frizurám, épp most száradt meg. Na, tessék, kezdhetem a tollászkodást előről!

• Ne is törődj vele Hopszi– mondta Anti- ő mindig ilyen zsémbes.

Csillapították mindannyian a szomjúságukat, és folytatták útjukat Anti közeli házához, a vadon kicsiny erdejének leggyönyörűbb fájához.  Pár pillanattal később Hopszi megköszönte Borhinak az utazást, és egy nyuszipuszival köszönt el tőle. Anti finomabbnál finomabb ételekkel kínálta messzi útról érkezett unokatestvérét, akinek jártányi ereje se maradt a sok élménytől. Jó éjt kívántak egymásnak, Hopszi behúzódott a hálózsákjába, és már csak halk, duruzsoló szuszogását hallani. Anti is bebújt az ágyikójába, magára húzta a takarót, és már el is aludt. Szép álmokat nektek is.

Sziasztok! 

Hopszi vagyok, a világjáró nyúl. 

Sok-sok érdekes helyen megfordultam már, és sokszor keveredem kalamajkába. Elmesélem nektek, merre járok, mi történik velem. Mióta megláttam a napvilágot, azóta zöld az egyik tappancsom. 

Hamarosan az egyik hosszú utamról fogok nektek mesélni, amikor is a vadonban kalandoztam. 

Kövessetek a facebookon, instagramon, no meg itt. :)