•  Hopszi, Hopszi, Hopszi! Ébredj! – keltegette izgatottan unokatestvérét Anti, az óriás nyúl.
• Mi történt Anti? –kérdezte Hopszi – Baj van?
• Hacsak az nem baj, hogy még mindig pizsamában piszmogsz, akkor nincs baj. Kérlek, gyorsan öltözz fel, indulnunk kell!

Dübörgő hangokat hallott Hopszi, amiből rögtön tudta, hogy Borhi, az elefánt jön értük, és elviszi őket egy kalandra.  A kis nyuszi gyorsan kiszaladt a ház elé, és örömmel köszöntötte a fáncsit.

-Szia Borhi! De jó, hogy jöttél! Ma merre kalandozunk?

-Jó reggelt Hopszi! Ma elviszlek az erdő másik oldalára, oda ahol csimpánz barátaim élnek. –válaszolta jókedvűen az elefánt.

Anti is odaért hozzájuk, Borhi az ormányával előbb az óriás nyuszit Antit, majd a zöld tappancsost is feltette a hátára és elindultak. Hamarosan, kacagó majom hangokat hallottak, mielőtt Hopszi felocsúdhatott volna, máris egy csimpánz kölyök ugrott le a fáról, egyenesen Borhi hátára. Nagy volt a kacagás, ahogy a kis majom kézen állva érkezett a mozgó elefánt hátára.

A kis vándor nyuszi egyik ámulatból esett a másikba, mert a majmok gyorsak voltak, mint a villám, és amerre csak ellátott, mindenütt fáról lógó vagy ugráló, szaladgáló, cigánykerekező majmócákat látott.

• Hopszi- szólt egy kedves hang- jössz velem ugrálni?

A kedves hang nem másé volt, mint egy hófehér csimpánz anyukáé.

• Szívesen ugrálnék –válaszolta lelkesen- de egy kicsit félek, hogy leesek.
• Gyere Hopszi, egy indával óvatosan magamhoz erősítelek, Te kapaszkodsz, én átölellek, így biztonságban leszel!

A hófehér majom nem sokat teketóriázott, már elő is vette a fonott vesszőt, és elkezdte magára kötni az indát, majd magához ölelte a kis nyuszit az indával együtt. Ekkor indult az igazi kaland Hopszinak, egyik pillanatban még a földön állt, a másik pillanatban már a legközelebbi fa ágaira huppant.

• Hogy tetszett? – kérdezte az első ugrás után Hopszitól a majom
• Szuper volt, ugrunk még egyet? – kérdezte reménykedő hangon a kis nyúl.

A válaszra már nem volt idő, mert a csimpánz elrugaszkodott, és a szomszédos fa legmagasabb ágán termett egy lián segítségével.

• Hű! - csodálkozott el Hopszi. – Innen még a hatalmas elefánt barátom is csak egy pontnak tűnik.
• Nézd , ott a távolban látod azokat a mozgó aranysárga foltokat?
• –válaszolta kíváncsian a kis nyuszi.
• Ők ott, az oroszlánok. Sokan az állatok királyának tartják őket. Igaz, ami igaz, nagyon bátrak és ők a legerősebb állatok itt a szavannán. Nem is nagyon merészkedünk a közelükbe, azt pedig már a legkisebb majmócáink is tudják, hogy ha az oroszlán család a közelben szunyókál, tilos zajongani és felébreszteni őket. Ha mégis felébrednek a csintalankodó gyerekeinkre, akkor bizony a szélnél is sebesebben kell felmásznunk a fára, hogy elbújjunk a mérges nagymacska elől.

• Köszönöm szépen, hogy mindezt megmutattad nekem! - mondta Hopszi a különleges majmócának, és egy nagy, cuppanós nyuszi puszit nyomott az arcára.  A hófehér csimpánz anya, óvatosan leugrált a kis nyuszkóval a földre, és visszaültette Borhi hátára.

A két nyúl és Borhi, elindultak haza, Anti házához. Már magasról tűzött le a nap, amit nemcsak a forró levegő belélegzésével éreztek, de korgó gyomruk is jelezte, ebédidő van.  Borhinak egy kis mogyoróval köszönte meg Hopszi a mai kalandot, utána pedig Antival ültek le falatozni. Miután a pocakjuk megtelt a finom falatokkal, lepihentek egy kicsit, hogy a délutáni sétához új erőt gyűjtsenek.