Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy kerekerdő. Ennek az erdőnek a szélén egy viskóban lakott Zebri. Zebri egy különleges bárány, aki onnan kapta a nevét, hogy zebra csíkok díszítették a bundáját. Zebri szeretett csavarogni, különösen a tisztáson, éppen ott ahol a méhecskék laktak. Méhi, az egyik méhecske nagyon jó cimborája volt, és rengeteget segítettek egymásnak. Zebri különlegessége nemcsak a csíkjaiban rejlett, hanem abban, is, hogy a mézet, azt a finom mannát, mindennél jobban szerette. 

Ezen a szép délutánon, amikor megérkezett Méhihez, egy másik, igen harcias méhecskével találkozott. Ez a zümmögő még csak most költözött ide, az erdő szélére, és nem találkozott még Zebrivel. Talán éppen emiatt történhetett, hogy azt hitte, Zebri el akarja csenni a mézet, és ezt harcias repkedésével próbálta megakadályozni. Mindenáron meg akarta csípni Zebrit, aki ügyesen kitért a szúrások elől. A méhecske egyre dühösebben próbálta elérni Zebrit, és egyben elüldözni a méztől, de Zebri, mint a bakkecskék, ügyesen ugrált el a döfések elől. Szerencsére megérkezett Méhi, aki azonnal látta, hogy félreértés történt, és gyorsan közbelépett.

-Szia Zebri! De jó, hogy látlak! – köszöntötte régi, jó barátját.

-Szia Méhi, jó, hogy jössz, mert az új barátod még nem ismer, és bizony mindenáron meg akar csípni.

-Ne félj, azt nem hagyom- nyugtatta Zebrit Méhi, és máris odereppent a zümmögő társához.

-Tudod kedves méhecske –kezdte mondandóját- Zebri jó barátunk. Mindig adunk neki mézet, mert mindig mutat nekünk szebbnél-szebb virágos réteket, amelyek segítségével különleges zamatú mézet tudunk előállítani. Emlékszel, múlt héten a gyönyörű pipacsos mezőre? Azt is Zebri mutatta nekünk!

-Ó, elnézést kérek, erről mit sem tudtam! Kérlek, ne haragudj! –szabadkozott a méhecske.

-Szerencsére nem történt baj, és nekem se ártott egy kis mozgás – nevetett a bárány- és, hogy lásd, valóban nem haragszom, mutatok egy különlegesen szép rétet, csak repüljetek velem.

Elindult a két méhecske a bárány után, és egy pár perces séta és repkedés után, egy gyönyörű levendula mezőre értek.

-No, ilyen gyönyörűt még sosem láttam –álmélkodott a méhecske.

-Ebből igazán finom mézet fogunk készíteni –tette hozzá Mézi.

Elköszöntek Zebritől, aki haza is indult a családjához.

Pár nappal később Zebrit, házának ajtaja előtt két mézes csupor várta. Azonnal kibontotta, és megkóstolta, majd szaladt az anyukájához.

-Anya, nézd mit kaptam a barátaimtól! –lelkendezett a kicsi, különleges bárány.

-Gyere, készítsünk belőle mézeskalácsot! Levendula aromájú mézeskalácsot még úgysem készítettünk. –válaszolta nevetve az anyukája.

Tüstént neki láttak a mézeskalács készítésnek, és mikor apukája hazaért, együtt, az utolsó morzsáig megették a sütiket.

Itt a mese vége, fuss el véle.

Hopszi rengeteget ugrál az erdőben, a mezőben. Szaladgál a barátaival mindennap. Estére elfárad testileg-lelkileg a sok-sok élménytől. 

Amikor úgy érzi, hogy jót tenne a hátának egy kis pihenés, akkor a boldog baba pózt gyakorolja. 

Hogyan csináld? 

Feküdj a hátadra, és húzd fel a térdeid. Ezután fogd meg, ha tudod, kívülről a talpaid, ha nem megy, akkor belülről.A talpaidat emeld a plafon felé, a lábfejed mutasson pipát. Most nyisd ki a térdeid, és a kezeddel a talpaid húzd lefelé.

kép forrása: https://yogainmyschool.com/kids-yoga-poses-happy-baby-ananda-balasana/

miért jó neked ez a gyakorlat? 

ellazítja a gerinced, nyújtja a comb hátsó izmait, csendesíti a gondolataid.

Próbáld ki Te is! :) 

Egy szép napon Zebri, a zebracsíkos bárány elindult kis barátjához Sün Sárához.

-Szia Sára, merre mész ma?

-Szia Zebri, úgy gondoltam, ma elmegyek az erdőbe gombát szedni.

-Veled tarthatok?- kérdezte a kis bari.

-Persze, gyere, induljunk. Voltál már gombászni?

-Még nem. Ez nehéz dolog? –kérdezte a megszeppent bundás.

-Dehogyis- nevetett Sára.

Mentek, mentek, mendegéltek, míg nem az erdő mélyére értek. Egy nagy bükkfa alatt találtak sok-sok fehér-barna gombácskát.

-Nézd, Zebri! Itt vannak a csiperkegombák. Szedjünk belőle a táskádba.

-Sára, Sááááára –kiáltott nagyot Zebri, a süni ijedtében összegömbölyödött. – Hol vagy Sára?

Folytatta a kiabálást a kis bárány, kereste a barátját, és ahogy ugrabugrált, egyszercsak valami nagyon megszúrta.

-Aúú! –felkiáltott Zebri, és miközben nyalogatta sajgó tappancsát, észrevette, hogy ami megszúrta, az nem más, mint a gombóccá bújt sündisznócska.

Amint észrevette a kis tüskés, hogy nincs baj, előbújt, és azt mondta:

-Ne haragudj kérlek, de nagyon megijedtem, amikor felkiáltottál. Összegömbölyödtem, és közben véletlenül megszúrtalak. Légy szíves máskor ne kiabálj!

-Elnézést, legközelebb jobban figyelek! Nézd csak, találtam egy csodaszép gombát. Piros, és fehér pöttyei vannak!

-Óó Zebri, az a légyölő galóca. Nem szabad megenni. Azt le se szedjük. De nézd, csak, van itt ez a kagyló formájú gomba, ez a laskagomba. Gyere, szedjünk ebből is, és utána indulunk Gombász Gézához.

A bárányka szót fogadott, gyorsan összeszedte kosarába a gombákat, és Sárával elindultak a titokzatos Gombász Gézához, de természetesen nem tudta megállni, hogy kérdezősködjön.

-Sára, ki az a Gombász Géza?

-Nos, ő az öreg erdész gomba kereső kutyája. Egy örökmozgó, érdeklődő négylábú, aki megmondja nekünk, melyik gombát szabad megenni, és melyik mérgező. Meg is érkeztünk- mutatott az öreg erdész házára a tüskönc.

-Szia Géza! Hoztunk neked Zebri barátommal egy adag gombát, megnéznéd kérlek, hogy melyiket ehetjük meg? –kérdezte az eléjük szaladó kutyust a süni.

-Sziasztok! Örülök Zebri, hogy megismerhettelek, már sokat hallottam rólad! –köszöntötte őket a vakkancs, miközben már válogatta a gombákat.

-Nagyon ügyesek vagytok, csak ehető gombát szedtetek! –dícsérte meg a párost.

-Köszönjük a segítséged, ezt a gyönyörű laska kupacot neked szeretnénk adni hálánk jeléül- válaszolta Zebri.

Elköszöntek szépen az öreg erdész kutyájától, és elindultak haza. Zebri hazakísérte Sárát, a házuk előtt odaadta neki a táskát, amibe a süni család gombáját szedték, majd hazaindult.

-Anya, anya! Hoztam egy csomó gombát, és Gombász Géza is átnézte őket. –lelkendezett a zebracsíkos bárány az anyukájának.

Amíg anyukája elkészítette az ebédet, addig Zebri elejétől a végéig elmesélte neki a kalandját.

Állj úgy, mint egy fa! 

Hopszi sűrűn járja a rengeteget. Mindig megcsodálja a hatalmas fák lombkoronáját is, és átöleli a fák törzsét. Már amennyire nyuszkó mancsai engedik. 

Amikor bizonytalankodik valamiben a kis bundás, vagy elvesztette az egyensúlyt a napjaiban, akkor bizony a fa ászanát szokta gyakorolni. 

Kipróbálod Te is? 

Állj egyenesen, kezek a tested mellett. Jobb lábad felhúzod a bal combodra, a bal lábaddal próbáld megtalálni az egyensúlyt. Eleinte elég, ha a kezeidet a mellkasod előtt összeérinted. Amikor már kiválóan megy ez a gyakorlat, akkor érdemes a magasba, fejünk fölé emelt kezet összeérinteni. 

Majd a bal lábat a jobb combhoz emelni, és úgy egyensúlyt találni. 

Testi-lelki egyensúly megteremtésében segít. 

Javítja a testtartást. Kiváló koncentrációs gyakorlat. Céltudatosságban is segít. 

Élt egyszer, a kerek erdő szélén, egy öreg viskóban Zebri, a különleges bárány. Mindenki szerette, és jól ismerték az erdő lakói, hiszen nem sok olyan bárányt találni máshol, akinek zebra csíkos a bundácskája, és a mézet tartja a legfinomabb csemegének. 

A tél már visszavonulót fújt, a tavasz első napsugarai az utolsó hóbuckákat is pocsolyává olvasztották. Zebri, a hideg ellenére is, ki akart menni játszani a barátaival.

-   Anya, szeretnék kimenni a rétre a többiekhez.

-  Zebri, nem szabad kimenni, mert a rengeteg hó egyszerre olvadt el, és a házunk előtti föld mocsárrá változott.

De Zebri, mintha meg se hallotta volna, már felöltözve indult kifelé. Ahogy kilépett a házból, egyből elsüllyedt a sárban, mind a négy lábával, és hiába próbált kétségbeesetten visszatérni a lakás melegébe, a saras föld nem engedte.

-   Anyaa! –kiabált segítségért.

-Itt vagyok –válaszolta az anyukája, aki már felöltözött, hiszen pontosan tudta, hogy az eleven Zebri nem fog tudni egyedül visszajönni.

-   Zebri figyelj rám! Most hátat fordítok neked, te próbálj meg a két mellső lábaddal átölelni engem, és egy nagy ugrással beugrunk a teraszra. – mondta megnyugtató hangon az anyukája.

A kicsi bárány szót fogadott, átölelte szorosan az anyukáját.

-   Na, most háromig számolok, és háromra ugrunk. Egy, kettő, hááá –kezdte a bárány anyuka

Arra, ami ezután történt, arra egyikük sem készült fel. A sár olyan erősen fogva tartotta Zebrit, hogy amikor háromra ugraniuk kellett volna, akkor nemhogy a kis bari nem jutott ki a sárból, de még az anyukáját is berántotta, aki hangos nevetésben tört ki. Bégető csemetéje is hahotázni kezdett, a nagy lármára odarepült a mindentudó bagoly.

-   Látom nagy pácba kerültetek –mondta vidám hangon- elmegyek, hozok nektek segítséget.

Pillanatok alatt hazaért a gyapjas családfő. Meglátva a pácba került családtagjait beugrott a házba, ugyanis ő már tudta, hogy van ott egy kő, ami szilárd talajt ad a lába alatt, ahonnan a teraszra tud lépni. Kihozott a házból egy erős kötelet, egyik végét a terasz egyik oszlopához kötötte, a másikat meg odadobta bárány anyócának, aki magára kötözte azt. Ekkor az erős gyapjas húzta, húzta, a kötelet, a két mellső lábát megvetette a terasz két beton virágcserepében, és még így is csúszott a hátsó lábaival, de végül sikeresen kihúzta a párját a sárból.

Zebri hihetetlen izgalomban nézte végig, a hős apukája mentőakcióját. Ő következett. Az apukája most neki dobta a kötelet.

-   Kis bégetőm, kösd magadra a kötelet, ahogy anya csinálta, és máris kijöhetsz a sárból te is.

Nem kellett kétszer mondani neki, azonnal cselekedett. Ekkor apa erős húzásokkal berántotta a teraszra a kis gyapjast.

-   No Zebri, ez jó lecke volt. Kérlek, legközelebb fogadj szót anyának, mert látod, most hatalmas galibába kerültél, és szó szerint magaddal rántottad őt is.

-   Rendben apa. –hebegte a kis bárány.

Gyorsan lemosták magukról a sok-sok sarat, majd Zebri a családjával játszott egész délelőtt.

Hopszi a vadonban nemcsak új kalandokba keveredett, de kedven mozgásának, a jógának is számos gyakorlatát elsajátította. 

Repi megtanította neki a krokodil pózt. 

Hogyan csinálja Hopszi? 

Hason fekszik, feje és lábujjai is a földön vannak. Mély légzés közben kell egyszerre kezeket-lábakat és fejet felemelni. A tökéletes kivitelezéshez itt egy kis segítség.

Számos jótékony hatása van ennek a gyakorlatnak is.

Hát- és vállizmokat erősíti, miközben ellazítja a testet.

Szorongást oldja. 

(kép forrása: https://www.recruit2network.com/cikkek/makarasana-crocodile-pose-hogyan-kell-csinalni-es/)

Hopszi, a kerekerdő hatalmas tölgyfájában, egy nyuszi házikóban élt a szüleivel. Egy szikrázóan napsütéses napon a kis nyuszi elindult játszani a rétre a barátaival. Ugrabugrálás közben egy málnabokorból nyöszörgő hangot hallott.

- Hoopszi! Segíts! –mondta sirdogálva a titokzatos hang.

- Jövök már! Megkereslek –válaszolta aggódó hangon a kis nyuszi.

Ahogy bekúszott az érett málnákkal teli ágak alá, egy szivárvány színű lepkére hasonlító, valakit látott egy csalán szárába gabalyodva.

- Segítek neked, csak várj egy pillanatot –kérte a kis tapsi, és azzal elhúzta a csalán szárát, és kicsi mancsával kiszabadította a tündért.

- Hálásan köszönöm Hopszi, hogy megmentettél. Szivárvány tündér vagyok.

- Örülök, hogy megismertelek, de meséld el kérlek, hogy mi történt veled! –kérlelte a nyuszi

- Tündérországból jöttem, és ahogy a málnabokornak egy kis tündérport akartam szórni, sajnos elvétettem a pörgést, és magamra tekertem az indát. –mondta a tündér.

-  Sajnálom, hogy belegabalyodtál, de szerencsére, semmi bajod nem esett. –örvendezett Hopszi

- Jó tét helyébe, jót várj, kisegítettél engem szorult helyzetemből, ezért jutalmat kapsz tőlem. Add kérlek ide a pici mancsod! – kérte Szivárvány.

A kis tapsi meglepődve nyújtotta előre a mancsát. A tündér, varázspálcájával suhintott egyet erre, egyet arra, motyogott valami varázsigét, amit senki se értett, majd egy szempillantás alatt zöldre változott Hopszi jobb első mancsa.

- Ahogy látod, zöld a mancsod, ez azt mutatja, segítőkész nyuszi vagy. Ha bármikor segítségre van szükséged, csak dobbants hármat a zöld tappancsoddal, és én bármerre járok is meghallom, és azonnal repülök hozzád. – ígérte Szivárvány tündér.

- Köszönöm szépen. –válaszolta a megilletődött nyuszika.

Így történt, hogy a rózsaszín tappancs zöldre változott.

A kis tapsifüles és a tündér elköszöntek egymástól, Hopszi szaladt tovább a barátaihoz, a tündér repült tovább az útján.

Amikor Hopszi a vadonba érkezett, még nem is sejtette, hogy számos új jóga gyakorlattal ismerkedhet meg. 

A majomkalandban indáról-indára ugrált, amikor a távolban alvó oroszlánokat látott.

A sok vicces majmóca megtanította neki az üvöltő oroszlánok jóga ászanáját.

Ez egy igen vicces, és még annál is sokkal hasznosabb gyakorlat a felszültség levezetésére.

Térdelő pózba kell ülni, tenyereket a földre tenni. Belégzésre homorítunk, száj kinyit, nyelv kinyújt és kilégzésre "ahhh" hangot hallatunk.

Jótékony hatása van a torokra, a garatra, a feszültség oldásra. A dadogás feloldását segíti. A szem izmait ellazítja. 

Videóval is megmutatom, ha kipróbáltátok, meséljétek el! 

(kép forrása: http://www.yogaasanasonline.com/simhasana-the-posture-of-the-lion/)

Hopszi és a segítő pók

Hopszi a kis vándor nyuszi már megreggelizett, és útra készen állt, amikor még Anti az óriás nyúl az igazak álmát aludta. A nap is lustálkodott még, és felhő paplanba burkolózott, ezért Hopszi úgy gondolta, semmi baj nem lehet, ha elmegy sétálni a dzsungelbe.

Az erdő mélyére érve a fák tetején mindenféle különleges madarat látott. Volt ott, a szivárvány minden színében tündöklő papagáj, voltak kolibrik, és egy nagyon-nagyon hangos madár, amit nem ismert. Hopszi a madarakat bámulta, amikor is puff, belepottyant egy mély gödörbe.  Az árok olyan mély volt, hogy hiába próbálkozott, sehogy se tudott kikászálódni onnan.

• Segítség! Segítség! – kiabált a kis nyuszi, aki minél hamarabb szabadulni akart szorult helyzetéből
• Jövök már, jövök már. –szólt egy mély hang.

Hopszi elnémult, amikor meglátta megmentőjét. Egy óriási aranypók állt meg a mélyedés szélénél.

-Szia! Sipi vagyok! Egy kis türelmedet kérem, amíg kihozlak onnan!

- Kö-szö-nöm! –dadogta Hopszi zavarában. Egyszerűen nem tudta levenni a szemét a gyönyörű pókról.

Eközben Sipi elkezdte szőni a hálóját, és kedves szavaival nyugtatgatta Hopszit.

-Ne aggódj Hopszi! Már készül a nyuszimentőm. Először egy kanál formájú hálót szövök aztán, mint egy lifttel felhúzlak.

- Akkor ez úgy fog kinézni, mint egy merőkanál, és kimerítesz, mint a tésztát szoktuk ebédnél a levesből? –kérdezte nevetve a bajba jutott kis nyuszi.

- Igen, így is mondhatjuk. –kacagott a pók is. – Felkészültél a liftezésre?

- Persze, kezdhetjük! – suttogta a megszeppent Hopszi, de a bátorsága egy kicsit megfogyatkozott.

Az aranyszínű pók leengedte a mélybe a hálóját. A háló végét egy erős faághoz szőtte, pont olyan lett, mint egy kanál nyele.  A kis nyuszi rámászott az erős mentőhálóra, kapaszkodott, a pók, lassan elkezdte felhúzni a faágnál. Szépen lassan, felért az új lifttel Hopszi. Ahogy szilárd talajt ért a lába, szaladt nyuszipuszit adni a hősének!

- Köszönöm, köszönöm, ez csodálatos volt! – hálálkodott a kis nyuszi.

- Igazán nincs mit! Ideje indulnom a kicsinyeimhez! –válaszolta Sipi.

A két állat jó barátként köszönt el egymástól, és Hopszi is szaladt haza az unokatestvéréhez, hogy elmesélje a csodás találkozást Sipivel!

Szoktatok jógázni? 

Emlékeztek a majomkalandra? Mutatok nektek egy olyan jóga gyakorlatot, ászanát, amelyet a majmok is szoktak gyakorolni, különösen a majomkirály. 

Ez nagyon hasonlít a spárgához, figyelni kell, hogy a medencénket teljesen le tudjuk ereszteni. Nem mindenki olyan hajlékony, hogy könnyen teljesítse ezt a feladatot. Itt és itt könnyített módokat is meg tudtok tekinteni. 

Számos előnye van ennek az ászanának: 

- oldja a stresszt és a feszültséget

- erősíti a combizmokat, a láb-, has- és csípőizmokat

- fokozza a nyirokkeringést